Két lábbal a Földön!

Hogyan lelhetünk rá belső stabilitásunkra?
GLAMOUR, G-ÉLETSTÍLUS
2017.10.04.
http://www.glamour.hu/geletstilus/ket-labbal-a-foldon-26550

Hajlamosak vagyunk a Fentre koncentrálni. Csodálattal szemléljük a csillagokat és hagyjuk, hogy gondolataink eltévedjenek a nagy misztériumban. Felfelé törekszünk, szeretnénk növekedni – ami rendben is van – de ez mindaddig egy végtelen buborékban való úszás marad, amíg hiányzik a lábunk alól a talaj.

Vágyunk a stabilitásra és hogy megtaláljuk az egyensúlyt az életünkben. Ennek létrejöttéhez viszont elengedhetetlen, hogy a szárnyalás mellett két lábbal a Földön is álljunk.

A Föld részei vagyunk és bármennyire furcsán hangzik a Föld nekünk is részünk. Ez mindnyájunkban közös! A természetben minden Föld, ami szilárd. Testünk 12%-a is az, a szilárd struktúrát képező csontok, az izmok, a bőr, a szövetek és a haj mind a Föld elemei.

Miért érdemes tehát Föld-elnünk és a Földdel lennünk?

Amikor a Földhöz kapcsolódunk, akkor egyfajta békesség tölt el bennünket, átvesszük annak nyugalmát. Nemcsak testünk, hanem elménk is megnyugszik és könnyebben át tudjuk adni magunkat az adott pillanatnak.

Hogyan lelhetünk rá erre a belső erőre, biztonságra?

Néhány egyszerűbb jóga testhelyzet – pl. Tadasana (hegytartás), Balasana  (gyermek póz), Vrksasana (fa póz) - elsajátítása különösen sokat segíthet a stabilitásunk fokozásában. A jóga határozottan egy nagyon hatékony, azonban nem az egyetlen módja ennek. Bolygónkkal való kapcsolatunkat szintén elmélyíthetjük egy hosszú sétával a természetben. Emlékszel mikor volt az utolsó alkalom, amikor egy nagyot kirándultál az erdőben? Kipróbáltad már, hogy milyen érzés megölelni egy fát a csupasz karoddal és a kezeddel?

A fizikai vonatkozásoktól túlmenően a „földelés” kapcsolatainkon keresztül is lehetséges. A családdal és a barátokkal való kapcsolatok ápolása szilárd alapot teremt életünkben. Amikor valakit megölelünk vagy a szemébe nézünk – akkor szintén erős Föld energiához is jutunk.

Nekem az egyik legintenzívebb „földi” élményem Nepálhoz kötődik. 2014 októberében lehetőségem nyílt rá, hogy az egyik kedves egyetemi barátomat meglátogassam Katmanduban, majd a lenyűgöző Annapurna régióba is elutazzak. Csodás tájakon túráztam, a környezet hol szubtrópusi vidék, hol alpesi csúcsok, hol pedig félsivatagos arcát mutatta meg. Fenséges csúcsok között haladva – Annapurna I (8091 m), Déli Annapurna (7219 m), Machapuchhre (6993 m), Hiunchuli (6441 m) – utam leginkább egy belső út volt. Miközben csak álltam és figyeltem a már-már hihetetlen látványt, egyszer csak tényleg elkezdtem érezni a lábam alatt a Földet. Felismertem, hogy nem tudok magasabbra menni, ha a lábam alatt az alap hiányzik. Meg kell engednem a Föld támogatását. És arra is rájöttem, hogy ha ennek átadom magam, akkor nemcsak plusz energiához jutok, hanem a jelent is mélyebben megélem.